Az indulasi felkeszulessel Ricsiek odaig jutottak, hogy a hajo felkeszult a nagy utra, athajoztak vele Kingstonbol Port Antonioba (ugymond indulasi kikoto Jamaica eszak-keleti oldalan) es ott varjak a megfelelo idojarast.

Mikozben mi argus szemekkel figyeljuk, hogy mikor kapjuk az indulast jelzo uzenetet, Jamaican reg vart talalkozo esik meg: vannak, akik hobbibol vitorlazgatnak at oceanokon es vannak, akik versenyszeruen. Az egyik foldkerulo verseny a Clipper Round the World, amelyen lelkes amatorokbol faragnak neha profikat is megszegyenito legenyseget, es egy hivatasos skipper iranyitasa mellett, one design hajokon gyurik le a foldkerulo utvonalat. Az idei versenyen (veletlenul? pont a Jamaica nevu hajon) ottvan Koczka Terezia, aki a hatvanadik szuletesnapjanak az almat eli meg ezen a versenyen. Mar egy ideje levelezesben vannak Ricsivel, aki jamaicai-magyarkent akkor mar Jamaicaban elt a csaladjaval. Az Elet kegyes volt, es ugy rendezte, hogy a hosszu e-mailezesek sora utan vegul a Clipper Round the World jamaicai pihenoje eppen akkorra esett, amikor Ricsiek meg az indulasukra keszulodtek. Koczka Terezia Ricsiekkel esett szemelyes talalkozojarol szolo blogbejegyzeset itt olvashatjatok: http://tereziakoczka.wordpress.com/2014/05/24/jamaica-2/

A kepekert utolag is koszonet Koczka Terezianak

Ricsi szerencsesen megerkezett Jamaicara, Kingstonba. Tiz hosszu es kuzdelmes nap van mogotte amiben volt, hogy harom napig szakadt az eso, volt szelcsend es volt, hogy minden optimalisan alakult. Most elkezdodik a pakolas es keszulodes az O nagy indulasukra: apa (Ricsi), anya (Cila) es a gyerekek (Samu, Ozseb, Fulop, Abigel) Hounddal fognank, az Atlanti-oceant es tengereket atszelve hazajonni, hogy a legidosebbik gyerek (Samu, 7 eves) szeptemberben itthon kezdhesse az elso osztalyt.

A hajon tobbek kozott ki kell alakitani egy megfelelo agyat a gyerkocok szamara. Erre Ricsi azt talata ki, hogy a szalonban levo asztalt ideiglenesen kiszereli, és az egesz teret lenyegeben egy, osszefuggo aggya alakitja at. Eleg szukosen lesznek, de azt mondja nem gond. Hound fedelzete szerencsere eleve fel van szerelve oldalhaloval es hullamfogoval, igy legalabb a test gyerekbiztossa tetelevel nem kell sokat bajlodni. Szerencse, mert Ricsieknek sietniuk kellett, hisz egyre inkabb csusznak bele a ciklon szezonba, ami elol erdemes otthagyni a Karib terseget.

Tavozasunkkal Ricsi tehat magara maradt Hounddal St. Augustineban. Par nap volt, hogy bevarja a lerendelt szelgeneratort - ami meg is erkezett -, felrogzitette a korabban kozosen elokeszitett allvanyra. Felkeszitette Houndot az indulasra, felpakolt mindennel, ami az elotte allo szolo vitorlazashoz kellhet (uzemanyag, elelmiszer, viz stb.). A mai napon elindult Jamaicaba. Nem tervez megallni sehol, remeljuk az idojaras is kedvezni fog szamara. Denes megorokitette az indulas pillanatait, a kepeket ezuton is nagyon koszonjuk!

Szoval ott tartottunk a tortenetben, hogy Jin-nel uton voltunk Stuart fele. Az autoban ulve probaltuk kideriteni, hogy hogyan tudunk Stuartbol Miamiba jutni. Talaltunk is egy buszjaratot, de az csak masnap reggel indult. Legnagyobb dobbenetunkre Jin azonnal felajanlotta, hogy aladjunk nala, vegyunk par sort, es vitassuk meg az elet nagy dolgait. Egyszeruen nem terunk magunkhoz az amulattol. Persze elfogadtuk a felajanlast, hiszen nem igazan volt mas lehetosegunk. Ezzel tehat ugy allt a merleg, hogy szaz merfoldre megkozelitettuk Miamit, volt szallasunk aznap estere, es tudtuk, hogy masnap reggel egy busz elvisz Miamiba, ott meg egy estet kell eltoltenunk az indulasig amire meg nem volt megoldasunk.

Andris korabban mar kiszurta, hogy Miamiban van Magyarok Haza. Miert is ne hivtuk volna fel Oket, hatha van vmi otletuk a “problemankra”. Mindezt persze meg a kocsibol, Jinnel uton Stuart fele. Ujjab dobbenet. A vonal masik vegen elertuk Gabort, aki nagyon kedvesen azonnal felajanlotta, hogy masnap ottalhatunk a Magyarok Haza vendegszobajaban. Andris hatrafordult, ramnezett, mind a ketten hangos nevetesben tortunk ki, es nem akartuk elhinni ezt az egeszet, amibe ismet keveredtunk. Ma reggel meg azt sem tudtuk, hogy masnap hogyan juthatnank el Mimaiba, es ott hogy lesz szallasunk. Erre tessek: par ora leforgasa alatt egy varazsutesre minden megoldodott. 

Jin gyonyoru kornyeken lakik a csaladjaval. Van harom gyereke: ket lany, egy fiu. Kepzelhetitek, milyen dobbenet volt mindenki reszerol mikor megerkeztunk. Andris es en is nyakig olajosan, mocskosan, budosen (arra ugyanis nem volt mar idonk, hogy a kikotoben furodjunk, atoltozzunk), raadasul teljesen idegenek, betoppantunk az eletukbe. Szerencsere az egesz csalad legalabb olyan laza volt, mint Jin. Egy masodpercig dem ereztuk magunkat kenyelmetlenul. Igazan kellemes estet toltottunk veluk, finom vacsoraval es persze hideg sorrel.

Reggel aztan Jin elvitt minket a buszmegalloba, ahol mar indulni keszult a busz. Meg este online meg tudtuk venni a jegyeket, raadasul volt olyan opcio, hogy megadott cimre visznek. Igy kb. masfel ora mulva a Magyarok Haza bejarata elott talatuk magunkat.

Epp akkor kezdodott a vasarnapi istentisztelet, mikor megerkeztunk. Beultunk, es ha mar igy alakult, kamerat ragadtam, es gyorsan forgattunk egy anyagot a Magyarok Hazarol. A szertartas utan hagyomany, hogy kozosen ebedelnek a helyi magyarok, amire minket is meghivtak. A menu stilusosan paprikas csirke volt nokedlivel... Most - allitolag kivetlesen - nem voltak sokan, de igy is fantasztikus emberekkel ismerkedtunk meg. Olyan vendegszeretetben volt reszunk, ami azt hiszem, igancsak irigylesre melto. Mindenki erdeklodve, baratkozva viszonyult hozzank. Peldaul: Andris egy kicsit tulvasarolta magat az elmult hetekben, igy mindenkepp szuksege volt vmi megoldasra, hogy haza tudja vinni a zsakmanyait... Epp hogy csak erintolegesen elpanaszolta ezt a dilemmajat, par percen belul mar kapott is egy borondot ajandekba. Mindenki ott probalt segiten, ahol csak tudott. Volt, aki felajanlotta, hogy masnap kivisz minket a repterre, aztan kiderult egy kedves holgyrol - Tunde -, hogy az American Airlines-nal dolgozik (a Miami-London jegyunk American Airlinesra szolt). Megkerdezte, hogy melyik jarattal megyunk, illetve megigerte, hogy utananez, nem lesz-e azon a jaraton valaki ismerose. (Volt, de erre majd kesobb visszaterek... ;-)) Ebed kozben megismerkedtunk Zsuzsival, aki meselte, hogy a ferje Erno is nagy hajos, es hogy biztosan szivesen talalkozna velunk. Felajanlotta, ha van kedvunk, akkor tartsunk vele Fort Laurdalebe (Amerika Velencejenek is hivjak, Zsuzsiek ott laknak), es nagyon szivesen korbekalauzolnak minket a kornyeken a ferjevel. Meg magunkhoz sem tertunk az amulattol, maris egy autoban talatuk magunkat, iranyban az ocean partja fele. Megismerkedtunk Ernovel (hatalmas figura, rengeteg tortenettel). Egesz delutan hoztak-vittek minket, rengeteg mindent megmutattak, mi pedig csak tatottuk a szankat a rengeteg luxus lattan. Beultunk a parton egy hangulatos kocsmaba, ahol megittunk par sort. Ez alatt annyira elszaladt az ido, hogy felajanlottak, aludjunk Naluk. Mi tagadas, volt nem kis kulonbseg a ket szallas (Magyarok Haza versus Fort Lauderdale kozott... :))

Masnap reggel Erno visszvitt minket a Magyar Hazba, de megigerte, hogy amint vegez a reggeli elineznivalojaval, visszajon ertunk es meg Miamit is kicsit korbemutatja. Igy adodott, hogy kozvetlenul az indulas elott meg alkalmunk volt a langyos oceanban megmartozni. “Sajnos” egyre jobban kozeledett az indulas pillanata, kozben Tunde (akirol mar fentebb meseltem) hivott minket telefonon, hogy kepzeljuk el, pont a legjobb baratnoje lesz azon a jaraton amivel hazajovunk. Mikor felszalltunk a gepre es elfoglaltuk a helyunket, bemondtak hangos bemondon a nevunket, es hogy jelezzuk, hol ulunk. Par pecen belul jott is Tunde baratnoje kezeben egy uveg pezsgovel :) Mondanom sem kell, egesz uton olyan kiszolgalasban volt reszunk, mintha az elso osztalyon utaznank: ket uveg bor, fagyi, forro vizes kendo stb. stb., szoval minden amit csak el lehet kepzelni... Korulottunk nem ertettek a dolgot, tuti azt hittek vmi sztarok vgyunk :) :)

Mikor ezeket a sorokat irom, itt dekkolunk Londonban, es varjuk a csatlakozasunkat. Ez kilenc ora varakozast jelent...

Lassan-lassan veget er ez az ut, mar mind a ketten nagyon varjuk, hogy otthon lehessunk. Ricsi holnap utan indul tovabb Hounddal St Augustinebol Jamaicara. Neki meg eleg sok ido lesz, mire viszontlathatja a csaladjat :(

Bocsanat, hogy St Augustineba indulasunk ota nem jelentekztunk, de annyi teendo volt, hogy nem jutott ido, hogy gep ele uljek. (Illetve mikor jutott volna, akkor meg osszesetem a fardtsagtol...) Haladjunk hat sorrendben:

1. Brunswicktol St Augustineig
Legutobbi kikotesunk helyszinen - Brunswickban - ket napot toltottunk a rossz idojaras miatt, varva, hogy elhaladjun egy ciklon. Abban a kikotoben nagyon jo dolgunk volt. Peldaul minden reggel a hajora oda volt keszitve egy kis csomag a napi sajtoval, illetve frissen sutott muffinnal...
Hetfo reggel aztan vegre napsutesre ebredtunk, szedtuk a satorfankat, es beceloztuk a St Augustine nevu kisvarost.

Nagyon nyugodt, egy napos vitorlazasunk (pontosabban motorlazas, azaz motor plusz vitorla :)) volt.

Ket dolog miatt valasztottuk kovetkezo kikotesunk helyszineul St Augustine-t. Egyreszrol Denes (tobbszoros hosszutav vitorlazo-utazo, akivel tobb, mint egy eve vagyunk levelezesben, de meg soha nem talalkoztunk) az Elet veletlen rendezoelvenek koszonhetoen pont most, pont itt volt, hogy uj hajojat egy fel eves utra keszitsen fel. Masreszrol St Augustine hires a hajos hasznaltcikk-kereskedelmerol, jol felszerelt hajos boltokrol stb., tehat ha a kornyeken vagy es valamit szerelni szeretnel, ez egy biztos tampont. Mivel meg rengeteg munka vart a hajora, tenyleg idealis helyszinnek bizonyult.

2. Erkezes St Augustineba
Kedd hajnalra erkeztunk meg, a varosfal elott szabadon lehetett horgonyt dobni, amit meg is tettunk, hogy megvarjuk a napfelkeltet es nappali viszonyoknal tudjunk bemanoverezni. Aludtunk hat par orat, reggel ebredes utan hivtuk Denest, aki utbaigazitott minket, hogy melyik kikotoben talaljuk.

Denes var minket a molon!!! Meghato pillanat, tobbek kozott az O utibeszamoloik adtak Nekunk a legnagyobb inspiraciot, raadasul annak idejenn a Houndot is O ajanlotta a figyelmunkbe.

Denesekrol azt erdemes tudni, hogy egy nagyon kedves, magyar csalad, akik evek ota kisebb nagyobb megszakitasokkal hajoznak a vilag tengerein. Denes hol egyedul (ez a legritkabb verzio), hol felesegevel Kataval kettesben, hol Almossal, a nyolc eves kisfiukkal egyutt, harmasban hajozik. A masik, hogy Denes mondhatni specialitasa a nagyon olcso, nagyon oreg, nagyon ronyo hajok felhajtasa, majd sajat kezuleg rendberkasa. (Ez persze nem vonatkozik Houndra, amit ugye nem maganak keresett, hanem nekunk ajanlott :-D) Neha a leglehetetlenebb hajokbol is csodakat kepes kihozni. Ketszer hajoztak mar egyhuzamban masfel evet. Aron (Meder) mellett ok a nagy kedvenceink. Mikor a  fejunkben kezdett megfogalmazodni az ut, hosszu esteket toltottunk Denesek utibeszamoloinak olvasgatasaval (egytol egyig fantasztikusak).

Most, hogy vegre szemelyesen is talalkozhattunk rengeteget beszelgetunk, tobbszor ideztem szo szerint a leirasaikbol, amin Denes nagyon jokat nevetett. Peldaul fejbol tudtam a felesegevel valo megismerkedesuk tortenetet :) Denes es csaladja egy elo legenda, igy nagyon kulonleges es megtisztelo volt vele talakozni. Most is rengeteget segit nekunk, szerszammal, tanaccsal, tapasztalattal, amiert nem gyozunk eleg halasak lenni. Egesz nap mindenki dolgozik, neha atjarunk egymashoz segiteni ezt-azt. Estenkent aztan osszejovunk egy kozos vacsorara, beszelgetesre. 

3. Szerelesek
Az egyik legfontosabb teendonk egy szelgenerator beszerzese es installalasa volt (napelem ugyebar van a hajon, de ez felhos idoben, mint amibe pl. Beaufort utan belefutottunk, mit sem hasznal...). A generatort interneten rendeltuk, par nap mulva erkezik ide a kikotobe. A rogzitesehez kell egy konzolrendszer, amit meg lehett volna venni kit-ben a generatorhoz, de majdnem otszaz dollart kertek erte... De szerencsere a hasznalt hajos cikkek fellegvaraban vagyunk, igy bar tobbszori nekifutasra, de ossze tudtunk legozni egy konzolrendszert a toredekebol. A hajos bolt hihetetlen, mar csak boklaszni is egy hatalmas elmeny benne. Ha itt valami nincs, akkor olyan nem is letezik.

A genua (orr) vitorlaval volt meg gond. Talatam is egy varrodat, akik szivesen vallaltak volna a hibak javitasat "barati" otszaz dollarert (ugy latszik itt mindent min. 500 USD egysegben mernek ;-D). Igazan egyszeru volt dontest hozni: kb. 5 perc alatt megtanultam vitorlat varrni :) Sajnos mig nekik geppel ez egy husz perces muvelett lett volna, addig en reggel tiztol delutan negyig gornyedtem az anyag felett, es meg ez alatt sem vegeztem teljesen...

Ma delutan elkezdtuk osszeallitani a generator konzoljat, egesz jol fog kinezni, holnap majd toltok fel kepeket.

Meg hatra van egy olajcsere, illetve a hocserelo tomiteseinek lecserelese. Ezeket is meg kellett rendeleni. A varos masik vegeben talatunk egy helyet, ahol el tudtuk intezni. Andris szerzett a kikotoben biciklit, illetve Denestol is kolcson tudjuk kerni az ovet, igy aranylag egesz mobilak vagyunk. Amugy ez nem egy "fancy" kikoto, hanem inkabb egy epito-javito gyartelep. Szoval itt semmi erdekes nincs, sok munkas es rengeteg parton levo hajo. Az egyik melos meghivott minket szombatra egy hamburger partyra itt a kikotben :), majd beszamlounk milyen volt.

A legnagyobb szomorusagunk, hogy a munkalatok elhozodasa miatt mar nem tudunk lehajozni Miamiig, Andrisnak es nekem majd valahogy tomegkozlekedessel kell eljutnunk a repterre. Andrissal szamunkra tehatt itt vegetert a hajos kaland :( (Andrisnak azt hiszem eleg hosszu idore, nekem mar nem annyira... :))

Ahogy meseltem, sajnos a szalonban az asztal "alodazatul esett" a viharnak. Ezt sorgosen orvosolni kellett, tobbek kozott azert is, mert ezzel a karral vesztettunk ket fekhelyet. Illetve a lelkunket is bantotta a kialakult helyzet. Alapvetoen a baj ott volt, hogy nagyon gyengen volt kialakitva az eredeti rogzites: negy helyen volt rogzitve a padlohoz, labankent mindossze ket-ket felfogato ponttal. Ezek a pontok osszesen harom-harom atmeno csavarral voltak rogzitve kozvetlenul, a padlohoz. 

Szerencsere a padlo nem serult, igy az lett az otlet, hogy atmeno csavarokkal, a padlo ala valami merevitest berakva kell visszaszerelni az egeszet. Eloszor fa merevitesben gondolkoztunk, de helyhiany (padlozat alatti res szuke) miatt ez ki lett zarva. Maradt a savallo acel. Persze egen-foldon nem lehetett talalni megfelelo darabot, mig nem a kikoto egyik boltjaban, a levetett hajos cuccok kozul kikandikalt egy dupla soros kotelvezeto, ami majdnem tokeletesnek bizonyult. Bagoert oda is adtak, viszont darabokra kellett vagni... Van ugyan fureszunk a hajon, viszont ez a savallo acel kikezdehetetlen. Nem baj, nem adjuk fel! Jottem-mentem-kuncsorogtam, vegul egy vitorlazo kisoreg lett a segitsegemre, akinek volt egy specko kis szerszama, amivel nagy nehezen negybe tudtuk vagni (ket korongja banta a muveletet).

Mikor kesz lettunk a darabolassal gondoltam, majd a kis elektromos furommal kifurom a lyukakat. Muhaha :) amikor kb. 5 percbe telt egyetlen lyuk kifurasa (raadasul csak a legkisebb furoszarral) feladtam. Gondoltam, alszom ra egyet. Reggel kipihenve megint nyakamba vettem a kikotot segitseg utan kutatva, es raakdtam a gondnokra, aki nagyon segitokesz volt, adott egy "normalis" furot stb. Kb. tizenegykor kezdtem neki a lyukak furasanak, es volt vagy delutan harom mire vegeztem...

A furas-faragas utan Ricsivel atneztuk az elektromos rendszert (nehogy megint a multkori szituaciba keruljunk), ugy tunik most mar minden OK. Aztan ujra nekimentunk a motor kerdesnek. Mar a multkor is elobbre jutottunk - na nem a ledugozassal :D -, hanem avval, hogy a szivo oldalon minden csavart, bilincset ami csak volt meghuztunk. Azota ugy tunik jol mukodik a rendszer, de biztos ami biztos megint atneztunk mindent. Ekkor botlottunk bele egy eleg furcsa allapotu csobe (kicsit olvadt volt), amit rogton ki is csereltunk. Kb. ezekkel telt a mai napunk, kozben persze mosas, takaritas, fozes. Andris szakacs mai menuje, idezem: fuszeres rizs hallal :)

Mar masodik napja tart renduletlenul a szorfozes, amit meg ennyi ido elteltevel sem igazan lehet megszokni. A csapat egyre jobban kezd mind elnyuzottabba es kimerultebbe valni. A Golf-aramlat miatti kicsit keszekusza hullamokon tancolva nagyon nehez a hajon megmaradni. Folyamatosan repulnek a dolgok ide-oda, csapodunk jobbra-balra. Sajnos a szalonban levo asztal is aldozatul esett: Andris ketszer ropult az agyrol az asztalnak, aminek az oreg csavarjai felmondtak a szolgalatot. Szerencsere se Andrisnak, se az asztalnak nem lett komoly baja: utobbi javithato, elobbi tulelte karcolasok nelkul. Igy viszont egy agyhely leamortizalodott, en pedig foldet fogtam, le kellett koltoznom a padlora.

Tegnap estere Ricsivel mar teljesen kimerultunk, nem tudtunk valtott orseget adni, ezert maradt a felhuzos vekker modszer: fel orankent keles, ellenorzes. Igy ebredtunk a mai napra, ami mintha csak eddig nem lett volna eleg, tovabbi nehezsegek ele allitott minket. Mint kesobb kiderult, ez a probatetelek napja volt. Komoly

A terv az volt, hogy veszunk meg egy nagy levegot es megprobalunk az eszaki szellel minel delebbre jutni, akar St Augustinig. Sajnos az idojaras kozbeszolt. Megprobaltuk Szilvit utolerni, friss idojarasjelentest kerni. Viszont mar onmagaban ez az egyszeru muvelet is komplikaciokba utkozott. Ugyebar van egy muholdas telefonunk, 100 egyseg lebeszelhetoseggel. Idaig meg egyszer sem hasznaltuk, csak egy teszthivast inditottunk meg a parton, hogy lassuk,  egyaltalan mukodik-e, de a teszthivason nem is beszeltunk, csak vartuk mig kicsong a masik oldalon. Mikor most eloszor valos hivast inditottunk, kozlolte a szolgaltato, hogy nincs felhasznalhato egyseg...!!!??? Azt hittem a szar elonti az agyamat, hogy ez meg megis hogy lehet. Persze nem volt ido ezen gondolkodni, kellett egy 'B' terv: a GPS koordinata jelado-nyomkoveto Spot-tal kuldunk 'Help' jelzest, bizva abban, hogy Szilvi ezt eszreveszi es felhiv minket. (A Spot 'Help' uzenete termeszetesen nem a tengereszeti MayDay vagy hasonlo veszhivas, ami a parti orseget riasztja, hanem egy olyan funkcio, hogy az elore beallitott ember(ek) e-mail cimére/mobilszamara - esteunkben Szilvi - kuld egy uzenetet, hogy baj van, valami segitseg kellene.) Szerencsere bejott a taktika, Szilvi eszrevette, hivott, tudtunk beszelni, kaptunk friss idojaras jelentest. Utobb kiderult, hogy mi volt. A muholdas telefont szolgaltato ceg ugyintezoje elfelejtette aktivalni a 100 egysegunkte. Mi lett volna, ha tenyleg veszhelyzet van, nincs Spot, nincs a parton kontakt aki intezkedni tudna? De ezen nem volt ido, ero ragodni, majd ha kikotunk vegiggondoljuk...

Ekkor jott a kovetkezo pofon, mert szamunkra eleg kedvezotlen idojaras hireket kaptunk, erosodo szelet, ami eszakirol nekunk kedvezotlen kelet majd del-keletibe fordul, egy ciklon kovetkezteben, amibol jo esetben csak a ciklon szele kap el minket, rosszabb esetben pont rajtunk vonul at... Raadasul elindultak az ezt igazolo valtozasok: teljes erobol elkezdett szakadni az eso. Nem volt felemelo kint rohangalni a decken, hol beszedni a vitorlat, hol kiengedni, hol reffelni stb. Nem egyszer mindosszesen egy szal alaoltozetben - mert feloltozni nem volt ido -, ami persze abban a pillanatban azott szarra, es marad vizes akar napokig. Kemeny kuzdelem, es minden egyes alkalomkor oriasi teher, hogy ki kell menned a tombolo idojarasba, mikozben az jar a fejedben, hogy "tulajdonkeppen miert is nem volt jo otthon a kanapen, a TV elott, meleg vacsoraval, Rizloval, Szilvivel az oledben"?

Kezdtunk nagyon a tureshatarunkra erni, de mintha meg ez sem lett volna eleg... Raneztunk az akkuk toltottsegi szintjere, es megallapitottuk, hogy motort kell kapcsoli, mert az akkuk igencsak le vannak merulve. A muszer szerint ugyan volt meg eleg aram az inditashoz, de a motor szerint nem 😞. Meg se nyekkent. Mondanom sem kell, ez mit okozott lelkileg mindenkiben. Persze senki nem szolt egy szot sem, mindenki tette a dolgat, de a levegoben erezheto volt, hogy tudja, ez milyen komoly pillanat: ha nincs motor, nincs aram, mert az esofelhok miatt a napelemek nem toltenek. Ha nincs aram, akkor nincs navigacio, ha nincs aram, nem mukodik az AIS (a kornyezetunkben levo teherhajok iranyat, mozgasat kijelzo rendszer) stb. Erdekes belso harc volt a mar igy is agyonnyuzott lelkunkkel: elvileg egy teljesen vesztett helyzetben vagy de megis valami hajt tovabb, a hit, hogy meg tudod oldani, meg kell oldani, ne add fel. Amugy biztos vagyok benne, hogy mindanyiunkban ott ketyegett a vesz forgatokonyv, errol viszont azota se beszeltunk.... A lenyeg: Ricsivel pikk-pakk szetkaptuk az elektromossagot, neztunk, mertunk es remenysugar villant elo, hogy az egyik akksi meg sincs sorba kotve, abban maradt toltes. Szerencsenkre volt bika kabel a hajon, osszekotottuk ezt az akksit az inditoval, a motor elsore indult :) Nem tudom leirni, mit ereztunk akkor, ott, abban a pillanatban...

Azonnal dontest hoztunk: eleg a szivasbol, az idojaras is egyre rosszabbra fordul, irany a part! Itt tartunk most, hajnali ketto van, nulla lathatosag a kod miatt, es haladunk a part fele. Remeljuk utolso probatetelunk erre a 24 orara, hogy a parthoz kozelites sem adja magat konnyen: a Spot altal rogzitett track-unkon is latszik, hogy alig vanszorgunk, volt fel ora, amikor egy helyben porogtunk. Ennek oka: a kod miatti ovatos lassu haladas es az eros ellenaramlas es szembe hullamzas eredoje... mindez szakado esoben, kezi kormanyzassal, mert az autopilot nem birt a hulkamokkal.

Az elmult 24 ora tehat nem csak az ocean, hanem a lelki hullamzas napja is volt: melypont - tul a legnehezebben - sinen vagyunk - kovetkezo hatalmas pofon - melypont...  Mindig arra a mondasra gondolok, hogy "ami nem ol meg, az megerosit". Hat, mi nagyon erosodunk...

Probaljuk egymasban tartani a lelket, tobb-kevesebb sikerrel. Ami biztos, hogy: nagyon hianyoztok lanyok!!!

Tobb, mint 24 oraja vagyunk vizen. Ahogy azt az elorejelzes josolta, folyamatos hatszelben szaguldunk. A szaguldast szo szerint ertem: osszesen egy fock vitorla van felhuzva, amivel 7 csomo az ATLAGunk. Hogy erzekeljetek ez mekkora sebesseg: a korrabbi atlagunk 4,1 csomo volt.

Ahogy tavoldtunk a partoktol, egyre nottek a hullamok, nottek, nottek, s mikorra rafordultunk a nekunk kello iranyra, mar hatalmasakka duzzadtak. A Beaufortba tarto szakaszon irtam, hogy nagy hullamokban mentunk. Na azok, ezekhez kepest "semmik" voltak... Altalaban boven a fejunk fole nonek, es onnan omlanak a melybe. Mi meg mint egy falevel, szorfozunk rajta. Egy reszrol felelmetes a latvany, a hang, a mozgas, masreszrol meg teljesen magaval ragado a termeszet hatalmas ereje. Sokat gondolok azokra a hajos konyvekre, amikben olvastam kepzeletem szerint hasonlo hullamzasrol. Mindig eszembe jut a Hoorn-fok gyermekeibol az a resz, amikor egymasnak mondjak a szulok, hogy "csak hatra ne nezz!" Hat mi ugy vagyunk, hogy csak hatra nezunk... Elore kicsit nehezkes, nem adja magat. Ha nem fujna a szel, akkor egesz kellemes idonk lenne, de persze a vitorlazashoz szel kell :-) Igy viszont megint teljes oltozetben kell lennunk. Sajnos amugy a hullamok elegge ossze-vissza jonnek, mert epp a Mexikoi-obolbol eszeknak tarto Golf-aramlat peremen vagyunk. Az aramlasok es szel miatt keveredo kosza hullamok sokszor be-be forgatjak a hajot, illetve folyamatosan billegtetik. Ez kicsit kenyelmetlen... Amugy a hajo+szelkormany kombinacio zsenialisan vegzi a dolgat.

Andris egesz jol birja a kikepzest: tegnap semmi baja nem volt, ma estere kezdett kicsit rosszabbul lenni, igy kapott megint egy kis gyogybogyot. Elvileg Jacksonville van becelozva, mint kovetkezo allomas, viszont ha tartjuk ezt a sebesseget, akkor tul koran fogunk erkezni (este sotetben), ami a kikotest veszelyesse teheti. Ezert ha marad ez a szel, akkor holnap lassitani fogunk, hogy csak masnap pirkadatkor erjunk partot.

A tegnapi "regeneralo" vacsora utan egy kiados alvas kovetkezett. Reggel nyolcig mint a kisangyal, ugy aludtunk. Felkeles utan kb. 12-ig valahogy senki sem erolette, hogy csinaljunk barmit is. Mindenki doglott az agyaban, olvasgatott, netezett stb. Del korul aztan ravettuk magunkat, hogy hozzafogjunk a napi teendoknek, termeszetesen a "csak szepen, atgondoltan, semmi kapkodas" felkialtassal.

Tankoltunk, mosogattunk, takaritottunk, rendet raktunk, (remeljuk) veglegsen megoldottuk a WC-mizeriat. 

Estere aztan megjott a beigert vihar: teljes erovel tombol a szel, a lekotott hajot tepi, cibalja rendesen. Az eso is omlik. Vicces volt, mikor nagyon bedurvult a szel aggodo tekintettel neztunk egymasra Ricsivel, hogy "hu ha mi lesz ebbol" (mit rongal meg, mi torik, mi szakad, fog-e a kotel stb.). Andris meg nagy vigyorogva jott, es azt mondta: "na sracok, itt en vagyok otthon, latom, hogy fostok, majd en megoldok mindent" :) :)

Tervezgetunk, szamolgatunk a lehetseges tovabbindulasunkrol. Van tobb terv is, de majd csak reggel, az uj idojarasi jelentesek fuggvenyeben fogjuk eldonteni, hogyan tovabb. Elvileg a szel majd befordul eszakira, ami nekunk jo, hisz hatszellel tudnank majd haladni delnek. Viszont meg kerdes, hogy az idojaras engedi-e majd, hogy holnap szellel tudjunk indulni, vagy sem. Lehetseges, hogy az idojaras nem enyhul, erre volna egy masik lehetoseg: az intercoastal waterway (ICW). Ez egy összesen kb. 3000 merfold hosszu (nekünk persze csak egy kis szakaszt kéne ezen megtennünk :-)), hajozhato, reszben mesterseges csatornarendszer az Atlanti-ocean nyugati partjaval parhuzamosan, viszont ezen kizarolag motorral lehet haladni. Ahogy neztuk az ejszakai hajozas eleg veszelyes lehet, igy csak nappali elorehaladassal lehetne (ket nap alatt, azaz 2X12 oraval) szamolni. Ez alatt kb. ugyanannyi merfoldet tudnank megtenni, mint kint a nyilt vizen egy nap alatt. Tehat koltsegeket tekintve: a) ha rossz az ido es holnap elindulunk az ICW-n, akkor van 2 napi uzemanyag koltseg es valahol estere ki kell kotni; vagy b) maradunk, fizetunk Beaufortban meg egy nap marina dijat, varva, hogy a rossz ido elmenjen.