Mar masodik napja tart renduletlenul a szorfozes, amit meg ennyi ido elteltevel sem igazan lehet megszokni. A csapat egyre jobban kezd mind elnyuzottabba es kimerultebbe valni. A Golf-aramlat miatti kicsit keszekusza hullamokon tancolva nagyon nehez a hajon megmaradni. Folyamatosan repulnek a dolgok ide-oda, csapodunk jobbra-balra. Sajnos a szalonban levo asztal is aldozatul esett: Andris ketszer ropult az agyrol az asztalnak, aminek az oreg csavarjai felmondtak a szolgalatot. Szerencsere se Andrisnak, se az asztalnak nem lett komoly baja: utobbi javithato, elobbi tulelte karcolasok nelkul. Igy viszont egy agyhely leamortizalodott, en pedig foldet fogtam, le kellett koltoznom a padlora.
Tegnap estere Ricsivel mar teljesen kimerultunk, nem tudtunk valtott orseget adni, ezert maradt a felhuzos vekker modszer: fel orankent keles, ellenorzes. Igy ebredtunk a mai napra, ami mintha csak eddig nem lett volna eleg, tovabbi nehezsegek ele allitott minket. Mint kesobb kiderult, ez a probatetelek napja volt. Komoly
A terv az volt, hogy veszunk meg egy nagy levegot es megprobalunk az eszaki szellel minel delebbre jutni, akar St Augustinig. Sajnos az idojaras kozbeszolt. Megprobaltuk Szilvit utolerni, friss idojarasjelentest kerni. Viszont mar onmagaban ez az egyszeru muvelet is komplikaciokba utkozott. Ugyebar van egy muholdas telefonunk, 100 egyseg lebeszelhetoseggel. Idaig meg egyszer sem hasznaltuk, csak egy teszthivast inditottunk meg a parton, hogy lassuk, egyaltalan mukodik-e, de a teszthivason nem is beszeltunk, csak vartuk mig kicsong a masik oldalon. Mikor most eloszor valos hivast inditottunk, kozlolte a szolgaltato, hogy nincs felhasznalhato egyseg...!!!??? Azt hittem a szar elonti az agyamat, hogy ez meg megis hogy lehet. Persze nem volt ido ezen gondolkodni, kellett egy 'B' terv: a GPS koordinata jelado-nyomkoveto Spot-tal kuldunk 'Help' jelzest, bizva abban, hogy Szilvi ezt eszreveszi es felhiv minket. (A Spot 'Help' uzenete termeszetesen nem a tengereszeti MayDay vagy hasonlo veszhivas, ami a parti orseget riasztja, hanem egy olyan funkcio, hogy az elore beallitott ember(ek) e-mail cimére/mobilszamara - esteunkben Szilvi - kuld egy uzenetet, hogy baj van, valami segitseg kellene.) Szerencsere bejott a taktika, Szilvi eszrevette, hivott, tudtunk beszelni, kaptunk friss idojaras jelentest. Utobb kiderult, hogy mi volt. A muholdas telefont szolgaltato ceg ugyintezoje elfelejtette aktivalni a 100 egysegunkte. Mi lett volna, ha tenyleg veszhelyzet van, nincs Spot, nincs a parton kontakt aki intezkedni tudna? De ezen nem volt ido, ero ragodni, majd ha kikotunk vegiggondoljuk...
Ekkor jott a kovetkezo pofon, mert szamunkra eleg kedvezotlen idojaras hireket kaptunk, erosodo szelet, ami eszakirol nekunk kedvezotlen kelet majd del-keletibe fordul, egy ciklon kovetkezteben, amibol jo esetben csak a ciklon szele kap el minket, rosszabb esetben pont rajtunk vonul at... Raadasul elindultak az ezt igazolo valtozasok: teljes erobol elkezdett szakadni az eso. Nem volt felemelo kint rohangalni a decken, hol beszedni a vitorlat, hol kiengedni, hol reffelni stb. Nem egyszer mindosszesen egy szal alaoltozetben - mert feloltozni nem volt ido -, ami persze abban a pillanatban azott szarra, es marad vizes akar napokig. Kemeny kuzdelem, es minden egyes alkalomkor oriasi teher, hogy ki kell menned a tombolo idojarasba, mikozben az jar a fejedben, hogy "tulajdonkeppen miert is nem volt jo otthon a kanapen, a TV elott, meleg vacsoraval, Rizloval, Szilvivel az oledben"?
Kezdtunk nagyon a tureshatarunkra erni, de mintha meg ez sem lett volna eleg... Raneztunk az akkuk toltottsegi szintjere, es megallapitottuk, hogy motort kell kapcsoli, mert az akkuk igencsak le vannak merulve. A muszer szerint ugyan volt meg eleg aram az inditashoz, de a motor szerint nem 😞. Meg se nyekkent. Mondanom sem kell, ez mit okozott lelkileg mindenkiben. Persze senki nem szolt egy szot sem, mindenki tette a dolgat, de a levegoben erezheto volt, hogy tudja, ez milyen komoly pillanat: ha nincs motor, nincs aram, mert az esofelhok miatt a napelemek nem toltenek. Ha nincs aram, akkor nincs navigacio, ha nincs aram, nem mukodik az AIS (a kornyezetunkben levo teherhajok iranyat, mozgasat kijelzo rendszer) stb. Erdekes belso harc volt a mar igy is agyonnyuzott lelkunkkel: elvileg egy teljesen vesztett helyzetben vagy de megis valami hajt tovabb, a hit, hogy meg tudod oldani, meg kell oldani, ne add fel. Amugy biztos vagyok benne, hogy mindanyiunkban ott ketyegett a vesz forgatokonyv, errol viszont azota se beszeltunk.... A lenyeg: Ricsivel pikk-pakk szetkaptuk az elektromossagot, neztunk, mertunk es remenysugar villant elo, hogy az egyik akksi meg sincs sorba kotve, abban maradt toltes. Szerencsenkre volt bika kabel a hajon, osszekotottuk ezt az akksit az inditoval, a motor elsore indult :) Nem tudom leirni, mit ereztunk akkor, ott, abban a pillanatban...
Azonnal dontest hoztunk: eleg a szivasbol, az idojaras is egyre rosszabbra fordul, irany a part! Itt tartunk most, hajnali ketto van, nulla lathatosag a kod miatt, es haladunk a part fele. Remeljuk utolso probatetelunk erre a 24 orara, hogy a parthoz kozelites sem adja magat konnyen: a Spot altal rogzitett track-unkon is latszik, hogy alig vanszorgunk, volt fel ora, amikor egy helyben porogtunk. Ennek oka: a kod miatti ovatos lassu haladas es az eros ellenaramlas es szembe hullamzas eredoje... mindez szakado esoben, kezi kormanyzassal, mert az autopilot nem birt a hulkamokkal.
Az elmult 24 ora tehat nem csak az ocean, hanem a lelki hullamzas napja is volt: melypont - tul a legnehezebben - sinen vagyunk - kovetkezo hatalmas pofon - melypont... Mindig arra a mondasra gondolok, hogy "ami nem ol meg, az megerosit". Hat, mi nagyon erosodunk...
Probaljuk egymasban tartani a lelket, tobb-kevesebb sikerrel. Ami biztos, hogy: nagyon hianyoztok lanyok!!!
Tegnap estere Ricsivel mar teljesen kimerultunk, nem tudtunk valtott orseget adni, ezert maradt a felhuzos vekker modszer: fel orankent keles, ellenorzes. Igy ebredtunk a mai napra, ami mintha csak eddig nem lett volna eleg, tovabbi nehezsegek ele allitott minket. Mint kesobb kiderult, ez a probatetelek napja volt. Komoly
A terv az volt, hogy veszunk meg egy nagy levegot es megprobalunk az eszaki szellel minel delebbre jutni, akar St Augustinig. Sajnos az idojaras kozbeszolt. Megprobaltuk Szilvit utolerni, friss idojarasjelentest kerni. Viszont mar onmagaban ez az egyszeru muvelet is komplikaciokba utkozott. Ugyebar van egy muholdas telefonunk, 100 egyseg lebeszelhetoseggel. Idaig meg egyszer sem hasznaltuk, csak egy teszthivast inditottunk meg a parton, hogy lassuk, egyaltalan mukodik-e, de a teszthivason nem is beszeltunk, csak vartuk mig kicsong a masik oldalon. Mikor most eloszor valos hivast inditottunk, kozlolte a szolgaltato, hogy nincs felhasznalhato egyseg...!!!??? Azt hittem a szar elonti az agyamat, hogy ez meg megis hogy lehet. Persze nem volt ido ezen gondolkodni, kellett egy 'B' terv: a GPS koordinata jelado-nyomkoveto Spot-tal kuldunk 'Help' jelzest, bizva abban, hogy Szilvi ezt eszreveszi es felhiv minket. (A Spot 'Help' uzenete termeszetesen nem a tengereszeti MayDay vagy hasonlo veszhivas, ami a parti orseget riasztja, hanem egy olyan funkcio, hogy az elore beallitott ember(ek) e-mail cimére/mobilszamara - esteunkben Szilvi - kuld egy uzenetet, hogy baj van, valami segitseg kellene.) Szerencsere bejott a taktika, Szilvi eszrevette, hivott, tudtunk beszelni, kaptunk friss idojaras jelentest. Utobb kiderult, hogy mi volt. A muholdas telefont szolgaltato ceg ugyintezoje elfelejtette aktivalni a 100 egysegunkte. Mi lett volna, ha tenyleg veszhelyzet van, nincs Spot, nincs a parton kontakt aki intezkedni tudna? De ezen nem volt ido, ero ragodni, majd ha kikotunk vegiggondoljuk...
Ekkor jott a kovetkezo pofon, mert szamunkra eleg kedvezotlen idojaras hireket kaptunk, erosodo szelet, ami eszakirol nekunk kedvezotlen kelet majd del-keletibe fordul, egy ciklon kovetkezteben, amibol jo esetben csak a ciklon szele kap el minket, rosszabb esetben pont rajtunk vonul at... Raadasul elindultak az ezt igazolo valtozasok: teljes erobol elkezdett szakadni az eso. Nem volt felemelo kint rohangalni a decken, hol beszedni a vitorlat, hol kiengedni, hol reffelni stb. Nem egyszer mindosszesen egy szal alaoltozetben - mert feloltozni nem volt ido -, ami persze abban a pillanatban azott szarra, es marad vizes akar napokig. Kemeny kuzdelem, es minden egyes alkalomkor oriasi teher, hogy ki kell menned a tombolo idojarasba, mikozben az jar a fejedben, hogy "tulajdonkeppen miert is nem volt jo otthon a kanapen, a TV elott, meleg vacsoraval, Rizloval, Szilvivel az oledben"?
Kezdtunk nagyon a tureshatarunkra erni, de mintha meg ez sem lett volna eleg... Raneztunk az akkuk toltottsegi szintjere, es megallapitottuk, hogy motort kell kapcsoli, mert az akkuk igencsak le vannak merulve. A muszer szerint ugyan volt meg eleg aram az inditashoz, de a motor szerint nem 😞. Meg se nyekkent. Mondanom sem kell, ez mit okozott lelkileg mindenkiben. Persze senki nem szolt egy szot sem, mindenki tette a dolgat, de a levegoben erezheto volt, hogy tudja, ez milyen komoly pillanat: ha nincs motor, nincs aram, mert az esofelhok miatt a napelemek nem toltenek. Ha nincs aram, akkor nincs navigacio, ha nincs aram, nem mukodik az AIS (a kornyezetunkben levo teherhajok iranyat, mozgasat kijelzo rendszer) stb. Erdekes belso harc volt a mar igy is agyonnyuzott lelkunkkel: elvileg egy teljesen vesztett helyzetben vagy de megis valami hajt tovabb, a hit, hogy meg tudod oldani, meg kell oldani, ne add fel. Amugy biztos vagyok benne, hogy mindanyiunkban ott ketyegett a vesz forgatokonyv, errol viszont azota se beszeltunk.... A lenyeg: Ricsivel pikk-pakk szetkaptuk az elektromossagot, neztunk, mertunk es remenysugar villant elo, hogy az egyik akksi meg sincs sorba kotve, abban maradt toltes. Szerencsenkre volt bika kabel a hajon, osszekotottuk ezt az akksit az inditoval, a motor elsore indult :) Nem tudom leirni, mit ereztunk akkor, ott, abban a pillanatban...
Azonnal dontest hoztunk: eleg a szivasbol, az idojaras is egyre rosszabbra fordul, irany a part! Itt tartunk most, hajnali ketto van, nulla lathatosag a kod miatt, es haladunk a part fele. Remeljuk utolso probatetelunk erre a 24 orara, hogy a parthoz kozelites sem adja magat konnyen: a Spot altal rogzitett track-unkon is latszik, hogy alig vanszorgunk, volt fel ora, amikor egy helyben porogtunk. Ennek oka: a kod miatti ovatos lassu haladas es az eros ellenaramlas es szembe hullamzas eredoje... mindez szakado esoben, kezi kormanyzassal, mert az autopilot nem birt a hulkamokkal.
Az elmult 24 ora tehat nem csak az ocean, hanem a lelki hullamzas napja is volt: melypont - tul a legnehezebben - sinen vagyunk - kovetkezo hatalmas pofon - melypont... Mindig arra a mondasra gondolok, hogy "ami nem ol meg, az megerosit". Hat, mi nagyon erosodunk...
Probaljuk egymasban tartani a lelket, tobb-kevesebb sikerrel. Ami biztos, hogy: nagyon hianyoztok lanyok!!!
