Utunk idaigi legnehezebb szakasza van mogottunk, egy ujabb 48 oras vitorlazas.
Tegnap delelott meg siman ment minden, kozelitettunk a Hatteras fokhoz (Cape Hatteras). Volt bennunk nemi felsz, mert nem egyertelmu a kerules. Olyannyira nem, hogy Chris egy helyi baratja (Rob Johnson, a Rival tulajdonosok szovetsege amerikai tagozatanak elnoke, akinek egy szinten Rival 34-es hajoja az egyik kozeli kikotoben all :-)), aki nyomonkoveti az utunkat, rank is irt egy emailt, tippet adva a kerulesre. Eleg alattomos hely, mert egy oltari kiterjedesu mozgo homokpadka az egesz fok kornyeke. Egy igazi hajotemeto. A terkep megszamlalhatatlan roncsot jelez. Szoval probaltuk a leheto legnagyobb rahagyassal kerulni - ez latszik is a nyomvonalunkbol - ami azert a szel, a hullamok es a szembe aramlas miatt sem egyszeru.
A fokkerules utan delutantol elkezdett erosodni a deli szel, ami szamunkra nem sok joval kecsegtetett. Este hetre mar olyan erovel fujt a szel, hogy a masodik refsorra kellett szukiteni a vitorlameretet. Andris szegeny megint a kabinba menekult, zacskoval a kezben, amit uriteni is kellett... Este 10 ora korul meg erosodott a szel, 20 csomo fole, ami itt az oceanon elkepeszto hullamzast eredmenyez. Kenytelenk voltunk Ricsivel felrakni a 2. forstagot amire fel tudtuk huzni a viharfockot. Ez a muvelet nem volt stresszmentes. Folyamatosan soportek a hullamok a decken, teljes erovel kellett kapaszkodnunk, a hajo fel-le szorfozott a hullamokon. Persze mind a ketten ki voltunk kotve. Nagy nehezen felhuztuk a vitorlat, igy mar stabilizalodott a hajo, de sajnos mindenkepp kreuzolni kellett egesz ejjel, hogy a kovetkezo, hasonloan veszelyes fokot is (Lookout Bight, mar a neve is baljos...) jo szogben keruljuk. Mig mondjuk a Balatonon elmeny a kreuzolas, addig itt buntetes. Olyan erok lepnek fel es akkora hullamok amiket nem is tudok leirni. Szoval nagyon kivett minket a tegnap ejszaka. Szerencsere Ricsi kemenyen allta a sarat, nelkule nem tudom mi lett volna...
Reggelre kicsit csitult a szel, viszont a hullamzas megmaradt. Kozben szerencsesen elkerultuk a masodik fokot is, es ra tudtunk fordulni a partra. Igy egy kicsitt jobb a menet mert kb. hatulrol kaptuk a hullamokat, de sajnos ez az egytestu nagy hatranya: nagyon nehez stabilizalni, ha nincs megfelelo hatszel.
Most is epp jobbra-balra billegunk, ami megint csak eleg sz... Szoval elegge elnyutt a csapat, alig varjuk, hogy vegre kikothessunk. Szamitasaink szerint delutanra erunk a Beaufort-i kikotobe, ahol az elorejelzes szerint ket napot kell majd dekkolnunk, hogy elengedjuk a viharokat. Asszem most nem banjuk mert igencsak rank fer a pihenes...
Tegnap delelott meg siman ment minden, kozelitettunk a Hatteras fokhoz (Cape Hatteras). Volt bennunk nemi felsz, mert nem egyertelmu a kerules. Olyannyira nem, hogy Chris egy helyi baratja (Rob Johnson, a Rival tulajdonosok szovetsege amerikai tagozatanak elnoke, akinek egy szinten Rival 34-es hajoja az egyik kozeli kikotoben all :-)), aki nyomonkoveti az utunkat, rank is irt egy emailt, tippet adva a kerulesre. Eleg alattomos hely, mert egy oltari kiterjedesu mozgo homokpadka az egesz fok kornyeke. Egy igazi hajotemeto. A terkep megszamlalhatatlan roncsot jelez. Szoval probaltuk a leheto legnagyobb rahagyassal kerulni - ez latszik is a nyomvonalunkbol - ami azert a szel, a hullamok es a szembe aramlas miatt sem egyszeru.
A fokkerules utan delutantol elkezdett erosodni a deli szel, ami szamunkra nem sok joval kecsegtetett. Este hetre mar olyan erovel fujt a szel, hogy a masodik refsorra kellett szukiteni a vitorlameretet. Andris szegeny megint a kabinba menekult, zacskoval a kezben, amit uriteni is kellett... Este 10 ora korul meg erosodott a szel, 20 csomo fole, ami itt az oceanon elkepeszto hullamzast eredmenyez. Kenytelenk voltunk Ricsivel felrakni a 2. forstagot amire fel tudtuk huzni a viharfockot. Ez a muvelet nem volt stresszmentes. Folyamatosan soportek a hullamok a decken, teljes erovel kellett kapaszkodnunk, a hajo fel-le szorfozott a hullamokon. Persze mind a ketten ki voltunk kotve. Nagy nehezen felhuztuk a vitorlat, igy mar stabilizalodott a hajo, de sajnos mindenkepp kreuzolni kellett egesz ejjel, hogy a kovetkezo, hasonloan veszelyes fokot is (Lookout Bight, mar a neve is baljos...) jo szogben keruljuk. Mig mondjuk a Balatonon elmeny a kreuzolas, addig itt buntetes. Olyan erok lepnek fel es akkora hullamok amiket nem is tudok leirni. Szoval nagyon kivett minket a tegnap ejszaka. Szerencsere Ricsi kemenyen allta a sarat, nelkule nem tudom mi lett volna...
Reggelre kicsit csitult a szel, viszont a hullamzas megmaradt. Kozben szerencsesen elkerultuk a masodik fokot is, es ra tudtunk fordulni a partra. Igy egy kicsitt jobb a menet mert kb. hatulrol kaptuk a hullamokat, de sajnos ez az egytestu nagy hatranya: nagyon nehez stabilizalni, ha nincs megfelelo hatszel.
Most is epp jobbra-balra billegunk, ami megint csak eleg sz... Szoval elegge elnyutt a csapat, alig varjuk, hogy vegre kikothessunk. Szamitasaink szerint delutanra erunk a Beaufort-i kikotobe, ahol az elorejelzes szerint ket napot kell majd dekkolnunk, hogy elengedjuk a viharokat. Asszem most nem banjuk mert igencsak rank fer a pihenes...
