leadasi koordinatak: 34.0544, -52.58968
“Udv a Foldlakoknak! A Tengeri patkanyok elvezik a cigany letet, a hangulat s a langyos sor jo. A szelet nagyon ovatosan merik, de legalabb ejszaka hideg van ;-)”
leadasi koordinatak: 34.0544, -52.58968
0 Comments
13 nap vitorlazas utan Ricsiek vegul kikotottek Bermudan. Ekkor sikerult beszelni is Vele. Elmondasa szerint az elso harom nap volt a kemeny belerazodas, de utana siman mentek a dolgok, ujra rakapott a csalad az oceani let izere. A gyerekek a szelcsendben a hajo korul uszkaltak az oceanban, gyonyorul naplementek stb. Mivel sok volt a szelcsendes ido, a remeltnel lassabban haladtak, es a nepes csalad ivoviz-keszlete fogyatkozni kezdett. Kizarolag ezert dontottek a Bermudan kikotes, keszletek feltoltese mellett. Ricsi elmeselte, hogy csak egy gyors viztoltesre akart beallni a kikotobe, aztan menne is tovabb horgonyzohelyre. A kikotomester ezt azonban nem akarta megengedni, csak ha kifizetnek egy napi kikotodijat, ezt viszont Ricsi sokallotta - erthetoen - egy puszta viztoltesert cserebe. A megoldast vegul a kikoto tulaja jelentette. Amint meglatta, hogy a hajo az ocean majdnem kozepi kikotojebe negy gyerekkel a fedelzeten allt be, elismerese jeleul felajanlotta Ricsinek, hogy ingyen maradjanak addig, amig csak akarnak. Az etteremben aztan hasonlo gesztus erte Ricsieket. Ket estet toltottek ebben a vendegszeretetben, majd vagtak neki a varhatoan kb. 2,5-3 hetes atkelesnek az Azori-szigetekre. Erdekessegkeppen: Hound napra pontosan Bence szuletesnapjan indult hosszu utjara New Jerseybol Jamaicara, az en (Szilvi) szuletesnapomon pedig Bermudarol atszelni az Atlanti-oceant Europaba :-) Bermuda (a kep forrasa itt)
Nekunk hosszu, Ricsieknek pedig nem tudtuk milyen napjai teltek-multak Jamaica es Bermuda kozott, mar tul a Karib szigetvilagon. Bence es Nagy Peti (alias Groß, Ricsiek magyarorszagi csaladtagja) naponta kalkaulaltak az idojarast az online jelentesek es elorejelzesek alapjan, es kuldtek Ricsinek a varhato szelviszonyokat a muholdas telefonra. De persze tobbezer km-rol idojarast josolni egy dolog, ami pedig helyben van, az megint mas... Raadasul mi ugyan kuldtuk az uzeneteket, de semmi valasz es jelzes nem jott vissza. Csak bizni tudtunk abban, hogy mig rossz hirrel jelzes nem erkezik, addig minden rendben van.
A nagy talalkozas utan masnap aztan megjott a kedvezo idojaras. Majus 23-an elindult Hound, a fedelzeten a Virgo csaladdal. Azt majd az idojaras adja, hogy Bermudan kikotnek-e, de az biztos, hogy az Azori-szigetvilagban szeretnenek egy par hetet eltolteni. A kepekert utolag is koszonet Koczka Teriezianak
Az indulasi felkeszulessel Ricsiek odaig jutottak, hogy a hajo felkeszult a nagy utra, athajoztak vele Kingstonbol Port Antonioba (ugymond indulasi kikoto Jamaica eszak-keleti oldalan) es ott varjak a megfelelo idojarast. Mikozben mi argus szemekkel figyeljuk, hogy mikor kapjuk az indulast jelzo uzenetet, Jamaican reg vart talalkozo esik meg: vannak, akik hobbibol vitorlazgatnak at oceanokon es vannak, akik versenyszeruen. Az egyik foldkerulo verseny a Clipper Round the World, amelyen lelkes amatorokbol faragnak neha profikat is megszegyenito legenyseget, es egy hivatasos skipper iranyitasa mellett, one design hajokon gyurik le a foldkerulo utvonalat. Az idei versenyen (veletlenul? pont a Jamaica nevu hajon) ottvan Koczka Terezia, aki a hatvanadik szuletesnapjanak az almat eli meg ezen a versenyen. Mar egy ideje levelezesben vannak Ricsivel, aki jamaicai-magyarkent akkor mar Jamaicaban elt a csaladjaval. Az Elet kegyes volt, es ugy rendezte, hogy a hosszu e-mailezesek sora utan vegul a Clipper Round the World jamaicai pihenoje eppen akkorra esett, amikor Ricsiek meg az indulasukra keszulodtek. Koczka Terezia Ricsiekkel esett szemelyes talalkozojarol szolo blogbejegyzeset itt olvashatjatok: http://tereziakoczka.wordpress.com/2014/05/24/jamaica-2/ A kepekert utolag is koszonet Koczka Terezianak
Ricsi szerencsesen megerkezett Jamaicara, Kingstonba. Tiz hosszu es kuzdelmes nap van mogotte amiben volt, hogy harom napig szakadt az eso, volt szelcsend es volt, hogy minden optimalisan alakult. Most elkezdodik a pakolas es keszulodes az O nagy indulasukra: apa (Ricsi), anya (Cila) es a gyerekek (Samu, Ozseb, Fulop, Abigel) Hounddal fognank, az Atlanti-oceant es tengereket atszelve hazajonni, hogy a legidosebbik gyerek (Samu, 7 eves) szeptemberben itthon kezdhesse az elso osztalyt.
A hajon tobbek kozott ki kell alakitani egy megfelelo agyat a gyerkocok szamara. Erre Ricsi azt talata ki, hogy a szalonban levo asztalt ideiglenesen kiszereli, és az egesz teret lenyegeben egy, osszefuggo aggya alakitja at. Eleg szukosen lesznek, de azt mondja nem gond. Hound fedelzete szerencsere eleve fel van szerelve oldalhaloval es hullamfogoval, igy legalabb a test gyerekbiztossa tetelevel nem kell sokat bajlodni. Szerencse, mert Ricsieknek sietniuk kellett, hisz egyre inkabb csusznak bele a ciklon szezonba, ami elol erdemes otthagyni a Karib terseget. Tavozasunkkal Ricsi tehat magara maradt Hounddal St. Augustineban. Par nap volt, hogy bevarja a lerendelt szelgeneratort - ami meg is erkezett -, felrogzitette a korabban kozosen elokeszitett allvanyra. Felkeszitette Houndot az indulasra, felpakolt mindennel, ami az elotte allo szolo vitorlazashoz kellhet (uzemanyag, elelmiszer, viz stb.). A mai napon elindult Jamaicaba. Nem tervez megallni sehol, remeljuk az idojaras is kedvezni fog szamara. Denes megorokitette az indulas pillanatait, a kepeket ezuton is nagyon koszonjuk!
Szoval ott tartottunk a tortenetben, hogy Jin-nel uton voltunk Stuart fele. Az autoban ulve probaltuk kideriteni, hogy hogyan tudunk Stuartbol Miamiba jutni. Talaltunk is egy buszjaratot, de az csak masnap reggel indult. Legnagyobb dobbenetunkre Jin azonnal felajanlotta, hogy aladjunk nala, vegyunk par sort, es vitassuk meg az elet nagy dolgait. Egyszeruen nem terunk magunkhoz az amulattol. Persze elfogadtuk a felajanlast, hiszen nem igazan volt mas lehetosegunk. Ezzel tehat ugy allt a merleg, hogy szaz merfoldre megkozelitettuk Miamit, volt szallasunk aznap estere, es tudtuk, hogy masnap reggel egy busz elvisz Miamiba, ott meg egy estet kell eltoltenunk az indulasig amire meg nem volt megoldasunk. Andris korabban mar kiszurta, hogy Miamiban van Magyarok Haza. Miert is ne hivtuk volna fel Oket, hatha van vmi otletuk a “problemankra”. Mindezt persze meg a kocsibol, Jinnel uton Stuart fele. Ujjab dobbenet. A vonal masik vegen elertuk Gabort, aki nagyon kedvesen azonnal felajanlotta, hogy masnap ottalhatunk a Magyarok Haza vendegszobajaban. Andris hatrafordult, ramnezett, mind a ketten hangos nevetesben tortunk ki, es nem akartuk elhinni ezt az egeszet, amibe ismet keveredtunk. Ma reggel meg azt sem tudtuk, hogy masnap hogyan juthatnank el Mimaiba, es ott hogy lesz szallasunk. Erre tessek: par ora leforgasa alatt egy varazsutesre minden megoldodott. Mai hamburger party: ekkor meg nem sejtettuk, hogy perceken belul indulni fogunk vegso celunk feleJin gyonyoru kornyeken lakik a csaladjaval. Van harom gyereke: ket lany, egy fiu. Kepzelhetitek, milyen dobbenet volt mindenki reszerol mikor megerkeztunk. Andris es en is nyakig olajosan, mocskosan, budosen (arra ugyanis nem volt mar idonk, hogy a kikotoben furodjunk, atoltozzunk), raadasul teljesen idegenek, betoppantunk az eletukbe. Szerencsere az egesz csalad legalabb olyan laza volt, mint Jin. Egy masodpercig dem ereztuk magunkat kenyelmetlenul. Igazan kellemes estet toltottunk veluk, finom vacsoraval es persze hideg sorrel. Reggel aztan Jin elvitt minket a buszmegalloba, ahol mar indulni keszult a busz. Meg este online meg tudtuk venni a jegyeket, raadasul volt olyan opcio, hogy megadott cimre visznek. Igy kb. masfel ora mulva a Magyarok Haza bejarata elott talatuk magunkat. Epp akkor kezdodott a vasarnapi istentisztelet, mikor megerkeztunk. Beultunk, es ha mar igy alakult, kamerat ragadtam, es gyorsan forgattunk egy anyagot a Magyarok Hazarol. A szertartas utan hagyomany, hogy kozosen ebedelnek a helyi magyarok, amire minket is meghivtak. A menu stilusosan paprikas csirke volt nokedlivel... Most - allitolag kivetlesen - nem voltak sokan, de igy is fantasztikus emberekkel ismerkedtunk meg. Olyan vendegszeretetben volt reszunk, ami azt hiszem, igancsak irigylesre melto. Mindenki erdeklodve, baratkozva viszonyult hozzank. Peldaul: Andris egy kicsit tulvasarolta magat az elmult hetekben, igy mindenkepp szuksege volt vmi megoldasra, hogy haza tudja vinni a zsakmanyait... Epp hogy csak erintolegesen elpanaszolta ezt a dilemmajat, par percen belul mar kapott is egy borondot ajandekba. Mindenki ott probalt segiten, ahol csak tudott. Volt, aki felajanlotta, hogy masnap kivisz minket a repterre, aztan kiderult egy kedves holgyrol - Tunde -, hogy az American Airlines-nal dolgozik (a Miami-London jegyunk American Airlinesra szolt). Megkerdezte, hogy melyik jarattal megyunk, illetve megigerte, hogy utananez, nem lesz-e azon a jaraton valaki ismerose. (Volt, de erre majd kesobb visszaterek... ;-)) Ebed kozben megismerkedtunk Zsuzsival, aki meselte, hogy a ferje Erno is nagy hajos, es hogy biztosan szivesen talalkozna velunk. Felajanlotta, ha van kedvunk, akkor tartsunk vele Fort Laurdalebe (Amerika Velencejenek is hivjak, Zsuzsiek ott laknak), es nagyon szivesen korbekalauzolnak minket a kornyeken a ferjevel. Meg magunkhoz sem tertunk az amulattol, maris egy autoban talatuk magunkat, iranyban az ocean partja fele. Megismerkedtunk Ernovel (hatalmas figura, rengeteg tortenettel). Egesz delutan hoztak-vittek minket, rengeteg mindent megmutattak, mi pedig csak tatottuk a szankat a rengeteg luxus lattan. Beultunk a parton egy hangulatos kocsmaba, ahol megittunk par sort. Ez alatt annyira elszaladt az ido, hogy felajanlottak, aludjunk Naluk. Mi tagadas, volt nem kis kulonbseg a ket szallas (Magyarok Haza versus Fort Lauderdale kozott... :)) Masnap reggel Erno visszvitt minket a Magyar Hazba, de megigerte, hogy amint vegez a reggeli elineznivalojaval, visszajon ertunk es meg Miamit is kicsit korbemutatja. Igy adodott, hogy kozvetlenul az indulas elott meg alkalmunk volt a langyos oceanban megmartozni. “Sajnos” egyre jobban kozeledett az indulas pillanata, kozben Tunde (akirol mar fentebb meseltem) hivott minket telefonon, hogy kepzeljuk el, pont a legjobb baratnoje lesz azon a jaraton amivel hazajovunk. Mikor felszalltunk a gepre es elfoglaltuk a helyunket, bemondtak hangos bemondon a nevunket, es hogy jelezzuk, hol ulunk. Par pecen belul jott is Tunde baratnoje kezeben egy uveg pezsgovel :) Mondanom sem kell, egesz uton olyan kiszolgalasban volt reszunk, mintha az elso osztalyon utaznank: ket uveg bor, fagyi, forro vizes kendo stb. stb., szoval minden amit csak el lehet kepzelni... Korulottunk nem ertettek a dolgot, tuti azt hittek vmi sztarok vgyunk :) :) Mikor ezeket a sorokat irom, itt dekkolunk Londonban, es varjuk a csatlakozasunkat. Ez kilenc ora varakozast jelent... Lassan-lassan veget er ez az ut, mar mind a ketten nagyon varjuk, hogy otthon lehessunk. Ricsi holnap utan indul tovabb Hounddal St Augustinebol Jamaicara. Neki meg eleg sok ido lesz, mire viszontlathatja a csaladjat :(
Nyakig olajosan, olajcsere utan az utolso csavart epp meghuzva, Andris behajol a hajoba, ramnez, majd kozli "csomagolj mert indulunk". Gondoltam csak viccel.
Miamiba (ha nem kocsival, akkor) egyedul vonattal erdemes utazni, de az allomas a kikototol 30 merfold. Ezert is jott az otlet hogy a mai (szombat) kikotoi grill partyra - amire minket is meghivtak - menjunk el, hatha majd ott megismerkedunk valakivel, aki holnap kidob minket a kikotobol a vasutallomasra. Hat az allomasra nem talaltunk fuvart, viszont kaptunk egy ajanlatot egy mai fuvarra, majdnem Miamiig. Ahogy mondani szokas, akkor kell elni a lehetoseggel, amikor kinalkozik. Eldobtam az olajos rongyot, kapkodva osszedobtuk a borondjeinket, bucsuztunk Ricsitol, Denestol, Houndtol, es most, ebben a percben mar uton vagyunk Stuartba, azaz elindultunk hazafele! Azt meg nem tudjuk, hogy Stuartbol hogyan tovabb (100 merfoldre van Miami), de olyan meg sosem volt, hogy ne lett volna sehogy :) |
Hound positionClick on below map to see entire 2014 voyage
Archives
July 2015
Stories
All
|