(Mivel a mai vitorlazos esemenyeket Boti Csoki gyakorlatilag konkretan vegigaludta, ezert visszaveszem a “tollat” - Szilvi)
Ma hajnal 5-kor terveztuk az indulast Umagbol Monfalconeba, a Koper-Trieszt-obol atszelesevel. Mivel azonban kb. 3-tol folyamatosan szakadt az eso, kesobbre toltuk az indulast. Reggel 8-ra az eg kitisztult, bejott az E-EK-i szel, keszulodtunk az indulasra. Az utolso napra elokerult a viharnadrag, viharkabat is, es Bence a masodik forstagra bekeszitette a fokvitorlat, hogy az erosodo szelben ne a genuat nyuzzuk reffelgetessel. Tudtuk, hogy eros E-EK szelunk lesz, remeltuk, hogy egy eles menettel at tudunk vagni az oblon. Nem sok hajo futott ki velunk egyutt a kikotobol, es a horizontot sem diszitettek a csendes idoben megszokott arbocok es vitorlak… De ha otthon var a munka, menni kell…
A kikoto szajaban 8-9 csomokat mertunk. Kierve felhuztuk a fokot, es az erosodo szelben eleg jo, eles iranyt tartva kreuzoltunk Monfalcone iranyaba. A szel azonban E-iasodott, egyre kevesbe tudtuk tartani a jo iranyt, erosodott, es mar 25-28 csomos erossegeket mertunk, hogy az egyetlen felhuzott, kis fokvitorlaval felallitottuk az egy honapos ut rekordsebesseget, 7,9 csomot! Az Isztriai-felsziget nyugati kiszogeleset elerve kiertunk a Koper-Trieszti-obol nyiltabb szakaszara, ahol a szembol jovo hullamok 5-6 m-esre felepultek, eleg surun kovetve egymast ahhoz, hogy a ket hullam amplitudoja kozott ugymond fent-fent akadhatott a kis 34 labas hajonk, elveszitve a sebesseget, igy a jo iranyithatosagot is. Mivel meg kb. 20 merfold allt elottunk, a horizont csipkesen forrt, es a tavolban halado oriasi teherszallito hajo is fol-le csapodva akkora habzo tajtekokat vetett a hullamrengetegben, ugy dontottunk, hogy a biztonsagot valasztjuk, beejtettunk, es az igy mar hatulrol jovo hatalmas hullamokat meglovagolva repultunk vissza Umag kikotojebe. (Sajnos Bencet is es engem is annyira lefoglalt az idojaras es a vitorlazas, hogy se foto, se video nem keszult a Koper-Trieszt-obol meghoditasara tett kiserletunk soran…) A monfalconei anyakikotot celzo ututnk bar celjat nem erte el, de mindenkepp nagy elmeny volt. Hound annyira gyonyoruen szelte a hullamokat, meg ilyen szelben is, megfelelo vitorlazattal annyira stabil es nagyobb erofeszites nelkul, jol kormanyozhato volt, hogy vegig en vittem a hajot. Nagyon-nagyon jot vitorlaztunk, es buszke vagyok, hogy mikozben masok meg D fele is csak bevont vitorlakkal, motorzva mertek evickelni, mi befogtuk a termeszet erejet.
Boti Csoki valahol itt csatlakozott a mai napunkhoz, mikor meglepodve konstatalta, hogy bar mintha elindultunk volna Monfalconeba, es remlene Neki nemi imbolygas, de mintha ugyan ott ebredt volna, mint ahol tegnap lefekudt aludni… Innentol a nap is nyugis volt. Meg fujt a lassankent gyengulo E-EK-i szel, deli 12-kor reggeli, napsutes, potalvas (amire foleg Botinak volt szuksege), aztan partraszallas, seta, kozert es vacsi a fedelzeten (eloetelnek erett-edes sargadinnye dalmat sonkaval, fo fogas teriyakis csirke komenyes rizzsel, salataval)
Ma hajnal 5-kor terveztuk az indulast Umagbol Monfalconeba, a Koper-Trieszt-obol atszelesevel. Mivel azonban kb. 3-tol folyamatosan szakadt az eso, kesobbre toltuk az indulast. Reggel 8-ra az eg kitisztult, bejott az E-EK-i szel, keszulodtunk az indulasra. Az utolso napra elokerult a viharnadrag, viharkabat is, es Bence a masodik forstagra bekeszitette a fokvitorlat, hogy az erosodo szelben ne a genuat nyuzzuk reffelgetessel. Tudtuk, hogy eros E-EK szelunk lesz, remeltuk, hogy egy eles menettel at tudunk vagni az oblon. Nem sok hajo futott ki velunk egyutt a kikotobol, es a horizontot sem diszitettek a csendes idoben megszokott arbocok es vitorlak… De ha otthon var a munka, menni kell…
A kikoto szajaban 8-9 csomokat mertunk. Kierve felhuztuk a fokot, es az erosodo szelben eleg jo, eles iranyt tartva kreuzoltunk Monfalcone iranyaba. A szel azonban E-iasodott, egyre kevesbe tudtuk tartani a jo iranyt, erosodott, es mar 25-28 csomos erossegeket mertunk, hogy az egyetlen felhuzott, kis fokvitorlaval felallitottuk az egy honapos ut rekordsebesseget, 7,9 csomot! Az Isztriai-felsziget nyugati kiszogeleset elerve kiertunk a Koper-Trieszti-obol nyiltabb szakaszara, ahol a szembol jovo hullamok 5-6 m-esre felepultek, eleg surun kovetve egymast ahhoz, hogy a ket hullam amplitudoja kozott ugymond fent-fent akadhatott a kis 34 labas hajonk, elveszitve a sebesseget, igy a jo iranyithatosagot is. Mivel meg kb. 20 merfold allt elottunk, a horizont csipkesen forrt, es a tavolban halado oriasi teherszallito hajo is fol-le csapodva akkora habzo tajtekokat vetett a hullamrengetegben, ugy dontottunk, hogy a biztonsagot valasztjuk, beejtettunk, es az igy mar hatulrol jovo hatalmas hullamokat meglovagolva repultunk vissza Umag kikotojebe. (Sajnos Bencet is es engem is annyira lefoglalt az idojaras es a vitorlazas, hogy se foto, se video nem keszult a Koper-Trieszt-obol meghoditasara tett kiserletunk soran…) A monfalconei anyakikotot celzo ututnk bar celjat nem erte el, de mindenkepp nagy elmeny volt. Hound annyira gyonyoruen szelte a hullamokat, meg ilyen szelben is, megfelelo vitorlazattal annyira stabil es nagyobb erofeszites nelkul, jol kormanyozhato volt, hogy vegig en vittem a hajot. Nagyon-nagyon jot vitorlaztunk, es buszke vagyok, hogy mikozben masok meg D fele is csak bevont vitorlakkal, motorzva mertek evickelni, mi befogtuk a termeszet erejet.
Boti Csoki valahol itt csatlakozott a mai napunkhoz, mikor meglepodve konstatalta, hogy bar mintha elindultunk volna Monfalconeba, es remlene Neki nemi imbolygas, de mintha ugyan ott ebredt volna, mint ahol tegnap lefekudt aludni… Innentol a nap is nyugis volt. Meg fujt a lassankent gyengulo E-EK-i szel, deli 12-kor reggeli, napsutes, potalvas (amire foleg Botinak volt szuksege), aztan partraszallas, seta, kozert es vacsi a fedelzeten (eloetelnek erett-edes sargadinnye dalmat sonkaval, fo fogas teriyakis csirke komenyes rizzsel, salataval)
